Az álmodozás egyfelől inspirálóan hat az életünkre, másfelől viszont igen kártékony tud lenni. Mindannyian álmodozunk, terveket szövögetünk, elképzeljük a jövőnket, a jövendőbelinket, az otthonunkat, célokat tűzünk ki maguk elé, ami természetes és jó dolog.
Vajon hol van a határvonal az egészséges és a kártékony vágyálmok között?
Fogalmazzunk úgy, hogy ott a határ, ahol még nem hátráltatják az életünket. Hinni a vakszerencsében és pl. szerencsejátékokra feltenni a jövőnket, elverni az összes pénzünket biztosan nem kifizetődő, hanem butaság. Hetente feladni pár lottószelvényt viszont nem fog senkit anyagi csődbe vinni.
Azok az álmok hatnak ránk serkentően, melyek tettekre sarkallnak bennünket és hajlandóak vagyunk lépéseket tenni a siker érdekében. Mondjuk egy jobb munkahely érdekében tanulásra adjuk a fejünket, tehát megdolgozunk a sikerért, időt, energiát fektetünk bele.
Álompasi, álomnő, vajon létezik ilyen?
Mint a mesében, várunk a hercegre fehér lovon, aki vagy eljön vagy nem… Egy hirtelen jött szerelem azonban gyakran meggondolatlan lépésekre készteti az embert és elhamarkodott döntéseket eredményez az életünkben. Pár szerelemben eltöltött év után pedig ráébredünk arra, hogy a rózsaszín köd eloszlott, de addigra már családot alapítottunk. Ekkor elkezdjük keresni a hibát magunkban és/vagy a partnerünkben. Egyre több a konfliktus, s az egyik vagy mindkét fél kikacsingat a kapcsolatból. Már nem törekszünk a normális kommunikációra, nem vagyunk egymásra tekintettel, csak a saját sérelmeink, elcseszett életünk foglalkoztat bennünket.
Újra álmodozni kezdünk a hercegünkről vagy hercegnőnkről, s képesek leszünk eldobni az addigi életünket egy másikért, akiről azt gondoljuk, hogy majd vele jobb lesz. Nem is ismerjük igazán a másikat, de a menekülési utat látjuk benne sivár életünkből. Borítunk mindent, az otthonunkat, a családot, mert mi megérdemeljük, majd a gyerekeknek is jobb lesz. Persze sok esetben ez sem így van, s akkor megint lehet újra álmodozni…
Elképzelhető, hogy valóban rosszul döntöttünk, de azért érdemes tisztában lenni azzal, hogy nem létezik tökéletes párkapcsolat. Ahogyan a munkában, úgy a magánéletben is meg kell dogozni a sikerért, kommunikációval, szeretettel, odafigyeléssel. Nem ruházhatunk fel egy másik embert olyan tulajdonságokkal, melyekkel nem is rendelkezik.
Véleményem szerint az álmok addig jók, amíg több a pozitív hatásuk az életünkre, mint a negatív, s nem másokon átgázolva haladunk előre céljaink elérése érdekében.
Álomvilágban élni nem lehet, hiszen akkor nem éljük meg a jelent, nem tapasztalunk, s önmagunk válunk az álmaink megvalósulásának akadályává.
Talán ellentmondásnak hangzik, de álmodni is a realitásból kiindulva érdemes. Ismernünk kell önmagunkat, a természetünket, a bennünk rejlő képességeket ahhoz, hogy valóban megvalósítható álmokat kergessünk, ne pedig légvárakat építsünk.
Álmodozni tehát jó dolog és sokat segíthet az életben, ha kellő önismerettel rendelkezünk. Természetesen olyan dologról is álmodozhatunk, amiről tudjuk, hogy valami oknál fogva megvalósíthatatlan, csak erre alapozni az életünket nem érdemes.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is, látogass el Facebook oldalamra!
Édua
A kép forrása:
www.freepik.com/photos/kid’>Kid photo created by jcomp
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: