Az elmúlt hetek olyan gyorsan elrepültek, hogy most döbbentem rá: pénteken kezdődik az őszi szünet. A munka világába “menekültem” és igyekeztem kizárni a lehető legtöbb mindent, amit a média közvetít felénk.
Minden nap bedob egy-egy cikket a közösségi oldal, nehogy lemaradjak valamiről, de ha hiszitek, ha nem, én már csak a kommentekbe olvasok bele néha-néha. Ilyenkor újra és újra képes vagyok ledöbbenni azon, hogy mennyi rosszindulatú, gyűlölködő ember él a világon.
A gyűlöletkeltés az egyik legalantasabb eszköze annak, hogy a megfáradt, meggyötört emberek végezzék el azt a piszkos munkát, amit a politika és a pártok önmagunkban nem lennének képesek elérni.
Rosszul vagyok attól, hogy ismeretlen ismerősök osztják az észt ész nélkül! Nem vagyok hajlandó bedőlni a hazugságoknak, az ócsárlásnak, a rosszindulatnak, a félelemkeltésnek, a gyűlöletkampánynak.
A folyamatos stressz, aminek nap mint nap ki vagyunk téve, lerombolja a szervezetünk védekezőképességét, gyengíti az immunrendszerünket és bizony fogékonyabbak leszünk mindenféle nyavalyára, sőt önmagunkat is megbetegíthetjük.
Fontos lenne tudomásul venni azt, hogy nemcsak fizikai érintkezés során vagyunk kapcsolatban más emberekkel, hanem megannyi láthatatlan szál köt össze bennünket, s nehéz magunkat felvértezni a folyamatos negatív energiák ellen, ami körülvesz bennünket.
Ami a legrosszabb az egészben, hogy ennek nemcsak bennünket felnőtteket tesznek ki, hanem aktívan belevonják a gyermekeinket is. Gyakorlatilag bárhova megyünk, bármit csinálunk, ki vagyunk szolgáltatva ennek a helyzetnek.
Fontos, hogy óvjuk a lelkivilágukat, hogy beszélgessünk velük, hiszen nem tudhatjuk, hogy ők hogyan élik meg ezt a nehéz időszakot, hogy mennyi félelemmel a szívükben indulnak nap, mint nap a bölcsibe, az oviba vagy éppen az iskolába.
(U.i.: Nem vagyok vírustagadó és egyik politikai párt híve sem.)