<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Édua - A hold lelke</provider_name><provider_url>https://aholdlelke.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Édua</author_name><author_url>https://aholdlelke.cafeblog.hu/author/edua/</author_url><title>Apák napja - ünnepeljünk együtt!</title><html>&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Apák napját&lt;/strong&gt;  hivatalosan minden év &lt;strong&gt;június 3. vasárnap&lt;/strong&gt;ján  tartjuk, ami  idén  &lt;strong&gt;június 21&lt;/strong&gt;-ére esik. Sokáig azt gondoltam, hogy ez egy viszonylag új keletű ünnep, de tévedtem.  Az &lt;strong&gt;első apák napját&lt;/strong&gt; (mint világi ünnepet) az amerikai Spokane-ben tartották meg &lt;strong&gt;1910. június 19-én&lt;/strong&gt;, &lt;strong&gt;hivatalos ünnepnappá&lt;/strong&gt; pedig &lt;strong&gt;1972&lt;/strong&gt;-ben nyilvánította Nixon elnök.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Kezdeményezője &lt;strong&gt;Sonora Smart Dodd&lt;/strong&gt; volt, akit háborús veterán édesapja testvéreivel együtt egyedül nevelt fel feleségének halála után, s ezzel szerette volna kifejezni a háláját mindazért, amit értük tett.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Érdekességként megemlíteném, hogy &lt;strong&gt;Európa katolikus országaiban&lt;/strong&gt;  már a &lt;strong&gt;középkorban&lt;/strong&gt; is köszöntötték az édesapákat  &lt;strong&gt;Szent József napján: március 19&lt;/strong&gt;-én. (Pár országban azóta is ezen a dátumon ünneplik, mint pl.  Svájc, Olaszország, Portugália, Spanyolország.)  &lt;strong&gt;Németországban&lt;/strong&gt; viszont ettől eltérően &lt;strong&gt;május 21&lt;/strong&gt;-én áldozócsütörtökön tartják.  Számos  országban szintén más dátumokra bukkantam.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Magyarországon 1994&lt;/strong&gt;-ben rendeztek  először apák napi ünnepséget Miskolcon. (forrás: Wikipédia)&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-large wp-image-270 aligncenter&quot; src=&quot;https://aholdlelke.cafeblog.hu/files/2020/06/8198-600x400.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;600&quot; height=&quot;400&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;https://www.freepik.com/free-photos-vectors/people&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Az én hősöm: az édesapám!&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Számomra ez az ünnep legalább olyan fontos, mint az anyák napja.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Én és a testvérem még csak alsó tagozatosok voltunk, amikor meghalt az édesanyánk. Mivel alig több, mint 1 év a korkülönbség közöttünk, a szüleim a kezdetektől felosztották a velünk kapcsolatos teendőket, s én apukám &quot;hatáskörébe&quot; estem. Úgy érzem, nekem ezért egy hajszálnyit &quot;könnyebb&quot; volt a veszteséget feldolgoznom, mint a testvéremnek. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Szerencsések voltunk a szerencsétlenségben, mert a mi apánk a hétköznapok és mindennapok hőse, aki bármilyen házimukát elvégzett (ahogyan korábban is), dolgozott, nem ivott, nem roppant össze, nem keresett pótanyát, figyelmes, gondoskodó, szerető &lt;strong&gt;APA&lt;/strong&gt;. Olyan apa, aki minden hajnalban felkelt, hogy reggelit, tízórait, teát, kávét készítsen. Hétköznaponta is többször vacsorát főzött munka után, s emellett minden hétvégén mosott, velünk együtt takarított.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Bele sem merek gondolni milyen nehéz lehetett ezt férfiként egyedül végigcsinálni hosszú-hosszú  éveken át. Amíg iskolába jártunk, szinte csak értünk élt, s szerelmét is csak azután vállalta fel hivatalosan mindenki előtt. Szülővé kellett válnom, ahhoz hogy tudatosuljon bennem valójában mekkora áldozatot hozott értünk.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Alapvetően hajlamos az ember természetesnek venni, hogy mellette van a családja, a párja, a gyermeke. Én személy szerint minden egyes napért hálás vagyok, amit szülőként a gyermekünkkel tölthetünk.  Manapság olyan sokan lemondanak  a családjukról egy harmadikért, a függetlenségért, önmagukért vagy éppen a karrierjük érdekében. Nem küzdünk egymásért, nem figyelünk oda eléggé a másikra, csak amikor már késő döbbenünk rá, hogy mit is veszíthetünk vagy veszítettünk el.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Biológiai szempontból nézve apa vagy anya (szinte) bárkiből lehet, de &quot;igazán&quot; szülőnek lenni azt jelenti, hogy képessé válsz önmagadon kívül/felül/ felelősséget vállalni a gyermekeidért, s ha szükséges, akkor képes vagy  a családod érdekeit  a sajátod  elé helyezni.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Itt meg kell említsem a nevelő- és örökbefogadó apákat is, mert ők is jó páran vannak, akik legalább olyan jól helytállnak az apai szerepben, mint egy vérszerinti szülő. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Természetesen nemcsak az életünket, de (többnyire) a családnevünket is apánknak, nagypapánknak és őseinknek köszönhetjük. Emlékezzünk meg róluk is!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Zárszóként mit is mondhatnék? Köszöntelek titeket kedves apukák, legfőképp téged... drága édesapám!&lt;/p&gt;
&lt;h3&gt;Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is, látogass el &lt;a href=&quot;https://www.facebook.com/eduaaholdlelke/&quot;&gt;Facebook oldalamra!&lt;/a&gt;&lt;/h3&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;h3&gt;Édua&lt;/h3&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>